1. NAP: Az üres lap görcsének feloldása

– Hogyan kapcsold ki a belső kritikust

     Tudom jól, a legnehezebb lépés mindig a legelső: odatenni a toll hegyét a tiszta fehér papírra.  Az elméd hozzá van szokva ahhoz, hogy a külvilágban hibátlan produktumot tegyen le az asztalra.

Amikor leülsz egy füzet elé, ez a belső, láthatatlan elvárás és a teljesítménykényszer észrevétlenül átköltözik a papírra is. Megjelenik a görcs: „Szép legyen, logikus legyen, legyen értelme.” És ezt a felsorolást lehetne még sokáig fokozni.

A mai nap egyetlen és legfontosabb feladata, hogy ezt a belső kritikust teljesen hatástalanítsuk. James W. Pennebaker és az expresszív íráskutatások legfontosabb alapelve, hogy a papír nem irodalmi művet vár tőled.

A papír egy biztonságos, néma konténer, amelynek nincsenek elvárásai. Ma nem megoldani akarjuk a problémáidat, és nem okos konklúziókat keresünk.

Csupán megengedjük a kezednek és a tolladnak, hogy elindítson egy fizikai, motorikus mozgást, amely segít kivezetni a fejedben pörgő feszültséget.

     Ahhoz, hogy megkerüljük az elemző agyadat, egy olyan egyszerű, de biológiailag rendkívül hatékony technikát alkalmazunk, ahol nem kell gondolkoznod a szavakon. Készítsd elő a teret (Maximum 5 perc):

Keress egy sima lapot vagy füzetet, és egy tiszta, jól fogó sötét tollat. Általában az első ami kézbe kerül megfelelő.

Kapcsold ki az értesítéseket a telefonodon. Végezz el három lassú fiziológiás sóhajt: mély belégzés az orrodon át, egy gyors ráadás-belégzés a tüdő teljes tágításához, majd nagyon hosszú, elnyújtott, megkönnyebbült kilégzés a szádon keresztül. Érezd meg a szék vagy a talaj tartását a tested alatt.

     Tedd a tollat a papírra, indíts el egy időzítőt 3 percre, és kezdj el írni szünet nélkül. A szabály az, hogy a tollad egyetlen másodpercre sem emelkedhet fel a papírról, és nem állhat meg. Nem számít a helyesírás, a külalak, a logika vagy a mondatszerkezet.

Ha az első pillanatban nincs semmi a fejedben, akkor írd le azt: „Nem tudom, mit írjak, hülyeség az egész, miért ülök itt, merev a vállam, tiszta fehér a lap.”

Írd le ezt újra és újra, amíg a toll folyamatos mozgása közben a háttérből hirtelen meg nem érkezik az első valódi, nyers mondatod. Ne olvass vissza semmit írás közben, csak hagyd áramlani a tintát, amíg le nem jár az idő.

     Amikor kényszeríted a kezedet a folyamatos, megállás nélküli fizikai írásra, az agyad racionális, elemző központja egy idő után feladja a kontrollt. Mivel nincs ideje cenzúrázni, javítani és szépíteni a mondatokat, a belső kritikusod egyszerűen tehetetlenné válik.

A feszültség a karod motorikus mozgásán keresztül elkezd közvetlenül átáramlani az anyagra. Sokan tapasztalják a 3 perc lejárta után, hogy a napok óta tartó állkapocs-szorítás vagy a mellkas nehézsége finoman enyhülni kezd.

Nem a problémáid oldódtak meg, hanem az idegrendszered kapott egy tiszta vizuális bizonyítékot: a benned lévő zaj kiköltözött a papírra, a fejedben pedig egy pici, tiszta fehér tér keletkezett.

Úgy vagy jó, ahogy most vagy. A mai lépést megtetted.